Dunaszerdahely. 90-es évek. 

“Nők? Hát azokkal keményen bántak. Voltak a ringyók, a kis lotyók, ezek még szinte gyerekek voltak, 16 – 17 évesek. Naivak volták, buták. Azt hitték, ha az egyiküknek (a banda egyik tagjának) kelletik magukat, akkor azok majd meghívják őket vacsorázni meg beülhetnek a nagy luxusautóba. Erre vágytak mind, hogy ülhessenek a BMW-ben meg kapjanak szép ruhát. Arra persze nem számítottak, hogy már az első péntek este bedobják őket a közösbe. A fejükhöz fegyvert fogtak, és végigment rajtuk mindenki, a végén még a pincérnek is odadobták. Az X az uchylák volt, tiszta perverz, az sosem nyúlt a nőkhöz, ő azt élvezte, hogy sikongatnak, és akkor behúzott nekik egyet. Aztán amikor végeztek, kitették őket az utcára. 

Aztán voltak azok a nők, akikek kinéztek maguknak. Meglátott az egyikük a buszpályaudvaron, vagy a gimi előtt, vagy bárhol egy szép nőt, akkor rögtön ment a hír, hogy van egy jó csaj, el kéne kapni. Kiderítették, hogy ki ez a nő, aztán pár nap után elkapták. Igen sok ilyen volt. Ugyanúgy ment ez is, a halántékához fegyvert fogtak, aztán végigmentek rajta. Volt az Y, na az mindig telibe csinálta, az is tiszta beteg volt. Mondta a nőknek, hogy a terhesek lesznek, csináltassák el, ha nem, akkor megkeresi őket és megöli mindkettőjüket. Tudod hány aburtusz volt akkoriban? Nagyon sok.

És voltak azok a nők, akik a “fizetség” voltak. Akkoriban jöttek be Szerdahelyre a játékautomaták, nagyon sokan kezdtek el gépezni. És nagyon sokan veszítettek nagyon sokat. Tartozásaik lettek, amiket nem tudtak törleszteni. Ekkor jöttek az X-Y-ék, felmentek beszedni a lóvét, amit persze a fickó nem tudott megadni. Ekkor előrángatták a fickó feleségét vagy lányát, ami éppen kéznél volt, és a férfi szeme láttára megerőszakolták majd meg is verték. Nem tudsz fizetni? Akkor ezt nézd! Buta állatok voltak, az biztos! A legtöbbször a feleség akkor tudta meg, hogy a férje játékautomatázik. Durva idők voltak, mocskos idők!”

felvidéki történelem
Készül a 3. regény