Megjöttem Afrikából és megírtam három riportot az ottani élményeim, tapasztalataim alapján. Mind a 3 írás a WMN -en jelent meg és lesz még több is Afrikáról, talán egy kis epizód bele kerül a harmadik regényembe is. Addig is, a linkre kattintva tudjátok elolvasni.
A FALU, AHOL BRUTÁLIS MÓDSZERREL KÉSZÍTIK FÖL A LÁNYOKAT A HÁZASSÁGRA
Sőt, nem csak egy falu. A világon lánygyerekek millióinak vágják ki a klitoriszát. Érzéstelenítés nélkül. Nemcsak az afrikai és közel-keleti kunyhókban csonkítanak, hanem Európa nagyvárosaiban is. Szokás. Tradíció. „A kultúra része”. És közben a nők elnyomásának egyik legbrutálisabb módja. ITT folytatódik a történet.
7+1 SZUPER DOLOG AFRIKÁBÓL – AMIT A TÉVÉHÍRADÓK NEM MUTATNAK MEG
Képzeld el, hogy egy hétig egy tévéstáb követi minden lépésed, és mindent felvesz, amit csinálsz. Végigkísérik, amikor reggel kakaót készítesz a gyerekednek, elkísérnek az oviba, majd a munkahelyedre. Felvesznek mindent, az esti mesét is, amit a kisgyerekednek olvasol, azt is, amikor megköszönöd a munkáját a beosztottadnak, és azt is, amikor boldogan megöleled a férjed. Aztán a tévéstáb az anyagot alaposan megvágja, és a másfél perc, ami adásba kerül, csak azokat a részeket tartalmazza, ahol te épp hangosan szólsz a gyerekhez, ingerülten vitázol a kollégáddal, dühös vagy, amikor nem találsz parkolóhelyet, és káromkodsz a dugóban. Valami ilyesmi történik Afrikával is. Kiemeljük a borzalmakat, a polgárháború, csonkítás, éhezés mindig bekerül a médiába. Egy csomó pozitív dolog, nagy változás, sikertörténet viszont kimarad. Ezt a hiányt pótolom! ITT folytatódik a történet!
LAZA ANYÁK, BOLDOG GYEREKEK – NEM CSAK SAJNÁLNI KELL AZ AFRIKAI ANYÁKAT
Nemrég Kenyában és Tanzániában töltöttem tizenkét napot, a Demnet civil szervezet afrikai tanulmányútján vettem részt. Az úgynevezett „fejlett Európából” érkező nőként tágra nyílt szemekkel csodálkoztam rá olyan dolgokra, mint például az hiperlaza anyaság. Az afrikai anyák dudorásznak, nem sietnek sehová, nem idegesek, nem borulnak ki a barátnőikkel, nem panaszkodnak, hanem nagyokat nevetnek. Sokszor a legnagyobb szegénység kellős közepén. A gyerekeik pedig boldogok. ITT folytatódik a történet.
